A cavalier king charles spániel
A törpe spánielek származása, eredete még ma is vitatott. Többféle elképzelés ismeretes, melyek közül talán a legvalószínűbbnek tartott a spanyol eredet, miszerint a "spaniel" elnevezés is erre utal. A XV. században a kis törpe spánielek már Európa-szerte ismertek voltak, és a legtöbb királyi udvarban már tartották őket. Megszámlálhatatlan festményen, nagyon híres mesterek alkotásain tűnnek fel, mint például Van Dych, Watteau, Rubens, Reynolds, Strubbs és Landseer. A képek mellett írásos dokumentumok sokasága is bizonyítja a kis spánielek jelenlétét. Sok elbeszélés szól a Stuartok törpe spánielek iránti szeretetéről. Amikor 1587-ben a Stuart Mária királynőt lefejezték, alsószoknyája alatt megtalálták a kis fekete-fehér spánieljét. A szerencsétlen kis állatot csak erőszakkal lehetett eltávolítani gazdája holtteste mellől.
I. Károly (1600-1649) is egyike volt a "koronás rajongóknak", akit 1648-ban Wight szigeti számuzetésébe is elkísérte kis spánielje, Rogue. A Cavalier története szorosan összekapcsolódik II. Károllyal (1630-1685) akinek többek között a nevét is köszönheti („King Charles Spaniel”- Károly király spániel). Uralkodása idején óriási népszerűségre tettek szert. A király rajongásig szerette őket, szinte soha nem lehetett látni kutyái nélkül, örömét lelte abban, hogy számos kis spániel kísérte őt még a parlamentbe és a hálószobájába is. II. Károly nagy gondot fordított a tenyésztésükre, mely a palotában folyt. Halála után öccse, II. Jakab (1633-1701) uralkodása alatt tovább virágzott e kis királyi ebek tenyésztése. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy több színben fordultak elő: fekete, fekete-fehér, vörös-fehér és tricolour. Kicsik voltak, igen finom csontozattal és finom arcorri résszel, amint az a korabeli festményeken is látható. Orániai Vilmos trónra lépése (Németalföld, 1689) után a mopsz kiszorította a törpe-spánieleket a kastélyokból. A rövidorrú kutyák egyre kedveltebbek lettek, s a tenyésztők érdeklődése is e típusú kutyák felé fordult. Kezdetét vette a "tompa orrú" kutyák divatja, mely a XIX. századra teljesedett ki. A XVIII. század végén vagy a XIX. század elején keresztezték a törpe spánieleket bizonyos "tompa orrú" kutyafajtával vagy fajtákkal, feltételezhetően a mopsszal . Ettől a fajta igen megváltozott: az eredetinél kisebb lett a súlya és torzított a feje a kor divatjának megfelelően. E modern típus mellett azért továbbra is voltak régi típusú törpe spánielek. Erről tanúskodik például az az igen híres hímzett kép, mely Viktória királynő kedvencérol, Dash-ról készült 1840 körül; a képen egy régi típusú tricolour látható lapos fejtetővel és hosszabb arcorri résszel. Nagy hírnévre tettek szert az úgynevezett Blenheim- vagy Marlborough-spánielek , melyek nem voltak mások, mint a King Charles spániel vörös-fehér színváltozatai. Nevüket onnan kapták, hogy igen hosszú időn át tenyésztették őket a Marlborough-hercegek székhelyén, a Blenheim kastélyban. A Blenheim spánieleknek volt egy érdekes ismertetőjegye: a fejtetőn lévő jellegzetes rombusz alakú fehér folt közepén egy kerek, vörös jegy, az úgynevezett "Hüvelykujj-nyom" vagy "Blenheim spot". Az a legenda járta a foltocskáról, hogy a gróf felesége izgatottan várta a híreket otthonában, ölében vemhes szukájával és izgalmában folyamatosan a kutyus fejét nyomkodta hüvelykujjával. Később, amikor a kutyus megellett az alomban minden kölyök fején látható volt a barna hüvelykujj lenyomat. Ez a Spot a mai Blenheim színű Cavaliereken is gyakran látható, amely nagyra becsült fajtajegy.
Ebben az időben még minden színváltozatnak más és más neve volt: a fekete-fehér és black and tan neve King Charles, a tricolouré Prince Charles vagy King Charles I. spániel, a vörös-fehéré Blenheim vagy Marlborough, míg az 1902-re kitenyésztett tiszta vörösé Ruby spániel volt. Érdemes megjegyezni, hogy egy időben a black and tan színűeket King James spánielnek is hívták II. Jakabra emlékezve, épp úgy, mint a vörös fehérek Marlborough, és a tricolourok King Charles I.-nek. Angliában 1873-ban megalapították a Kennel Clubot, s ezzel megkezdodött a fajtastandard-ek lefektetése. VII. Edward (1841-1910) - aki maga is kedvelője volt e kis kutyáknak - közölte a Kennel Clubbal óhaját, miszerint a történelmi King Charles spániel nevet meg kell őrizni. Az 1926-os esztendő jelentős fordulatot hozott a törpe spánielek történetében. Ekkor látogatott Angliába az amerikai Roswell Eldridge úr az angol törpe spániel ősi típusát keresve, s igen csalódott volt, hogy csak a modern "lapos orrú" King Charles spánielt találta ott. Ezért fáradságot és pénzt nem kímélve kutatta fel a régi típusú Blenheim színu törpe spánieleket, amelyek a legjobban hasonlítottak a II. Károly korabeli festményeken ábrázoltakhoz. Az első évben mindössze két ilyen típusú kutyust talált, de már ezekkel is megindult a visszatenyésztés. Az 1920-as években már csak a modern típusú King Charlest tenyésztették, mégis előfordultak az almokban az ősökre visszaütő, hosszú arcorri résszel és kissé nagyobb termettel rendelkező példányok. Velük kezdte el a régi típusú King Charles újra ébresztését egy maroknyi lelkes rajongó. Így az 1928-ban megalakult első fajtaklubot már "The Cavalier King Charles Spaniel Club"-ként regisztrálhatták. A klub megalakulásával egy idoően lefektették a fajtastandardet. A Cavalier King Charles spániel 1945-ben vált teljesen független, "egyenjogú" fajtává, ekkortól regisztrálták külön törzskönyvben a King Charles spánieltől. Így végre 1946-ban kiadták az első CC-ket (Challenge Certificate) Cavalierek számára. Az "új" fajta egyre elterjedtebb lett, s viszonylag rövid időn belül stabilizálódott. Népszerüségük máig töretlen, sőt hazájukon kívül is egyre kedveltebbé válnak szerte a világon.
Standard
FCI CSOPORT BEOSZTÁS: IX -es fajtacsoport Társasági-és kísérőkutya.
EREDET: Nagy-Britannia
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS: Aktív, bájos, elegáns és jól kiegyensúlyozott, kedves, gyengéd kifejezéssel.
VISELKEDÉS/JELLEM: Vállalkozó szellemű, kedves, abszolút félelem nélküli. Vidám, barátságos, nem veszekedős, semmiféle hajlamot nem mutat idegeskedésre.
FEJ ÉS KOPONYA: A koponya a fülek között majdnem lapos. Kevés stop. A pofa hossza a stoptól az orrhegyig körülbelül 3,8 cm, az orr fekete, jól fejlett és hússzínű jelzés nélkül. Elkeskenyedő pofa. Az ajkak jól fejlettek, de nem lógnak. A szem alatti rész jól kitöltött. Nem kívánatos bármely jel, amely gyenge, hegyes arcorra utal.
SZEM: Nagy, sötét, kerek, de nem kidülledő, jó távolságban egymástól.
FÜLEK: Hosszúak, magasan tűzöttek, sok szőrrel borítva.
FOGAZAT: Erős, állcsontok tökéletes szabályos és teljes ollós harapással, ahol a felső metszőfogsor tér nélkül az alsó fogsor fölött zár, és a fogak függőlegesen állnak az állkapocsban.
NYAK: Mértéktartóan hosszú, enyhén ívelt.
MELLSŐ RÉSZ: Mérsékelten fejlett mellkas, jól dőlt vállak, egyenes lábak középerős csontozattal.
TÖRZS: Rövid, zárt, jól ívelt bordákkal. Egyenes hát.
HÁTSÓ RÉSZ: Lábak középerős csontozatúak, jól szögelt térdizületek, semmi jele ne legyen a lőcslábúságnak vagy a térdizületek túlszögelésének.
MANCSOK: Kompakt, jól párnázott és jól szőrözött.
FAROK: A farok hossza összhangban legyen a törzzsel, jól tűzött, vidám, de sohasem hordja a hátvonal fölött. A csonkítás engedélyezett, de legfeljebb egyharmadot.
MOZGÁS: Szabad és elegáns. Nagyon sok tolással. Elölről és hátulról nézve a mellső és hátsó lábak párhuzamosan mozognak egymással.
SZŐRZET: Hosszú, selymes, fürtök nélkül. Enyhe hullámozottság engedélyezett. Dús szőrzet. Nem szabad trimmelni.
SZÍN:
Black and Tan : holló fekete cserszínű rajzolattal a szem fölött, a pofákon a fül belső oldalán, a mellen, a lábakon és a farok alsó részénél. A cserszín világító legyen. Nem kívánatosak a fehér foltok.
Ruby: Egyszínű mélyvörös. Nem kívánatosak a fehér foltok.
Blenheim: Jól határolt intenzív gesztenyebarna jelzés, gyöngyházfehér alapszínen. A jelzések a fejen egyenletesen vannak elosztva és elegendő teret hagynak a nagyon kívánatos " Lozenge" foltoknak. (Ez egy egyedüli ismertetőjele ennek a fajtának)
Tricolor: Jól elosztott és jól határolt fekete-fehér, cserszínű rajzolattal a szemek fölött, a pofán, a fül, a lábak belső oldalán, a farok alsó részénél.
NAGYSÁG ÉS SÚLY: 5,5 - kb. 8,2 kg-ig. Nagyon kívánatos egy kicsi, kiegyensúlyozott kutya ezeken a határokon belül.
HIBA: Minden eltérést az előbb leírtaktól hibának kell tekinteni, amelynek értékelése pontos arányban álljon az eltérés mértékével.
MEGJEGYZÉS: A kanoknak két nyilvánvalóan normálisan kifejlődött heréjének kell lennie, amelyek teljesen a herezacskóban vannak.
|